Amíg az ózon létfontosságú, sztratoszférában gyakorolt UV-sugárzást csökkentő hatása régóta ismeretes, addig a troposzférában az ózon igen jelentős légszennyező anyag, továbbá üvegházhatású gáz is. 1980 óta az ózon prekurzorok (metán, VOC, CO és NO_X) nagy volumenű kibocsátása áttevődött a világ fejlettebb részéről a fejlődő régiókba. A kutatók egy globális kémiai transzportmodellel vizsgálták az 1980 és 2010 közötti troposzferikus ózonkoncentráció alakulását a kibocsátások térbeli mintázatának változása függvényében. Eredményeiket jól illusztrálja a következő példa. Kína légszennyező anyag emissziói a vizsgált időszakban nagyobb mértékben növekedtek, mint India és Délkelet-Ázsia emissziói. Ugyanakkor az utóbbiak a kisebb kibocsátás-növekedés ellenére úgy tűnik, hogy nagyobb részben járultak hozzá a teljes globális troposzferikus ózonterhelés növekedéséhez, aminek oka ezen államok közelsége az Egyenlítőhöz.

Az eredmények lehetséges magyarázata, hogy a troposzferikus ózon mint szennyezőanyag közvetlenül nem emittálódik, hanem a jellemzően közlekedésből és ipari forrásokból származó nitrogén-oxidok UV-fénnyel való reakciója révén képződik. A magasabb hőmérséklet és az intenzív napsugárzás, amely a trópusi régiókban egész évben jellemző, gyorsítják az ózon képződését. Az Egyenlítő környékén jellemző magas hőmérséklet emellett a levegő termikus konvekciójának is kedvez, amely - általánosságban - ahhoz vezet, hogy a prekurzorok a troposzféra magasabb részén terjednek, így aztán tovább tartózkodhatnak a levegőben (mielőtt kiülepednének), és nagyobb arányban vehetnek részt az ózonképződésben. Mindez arra utal, hogy nemcsak az emisszió volumene számít; bizonyos esetekben a kibocsátási hely akár nagyobb hatással lehet az adott kibocsátás globális levegőterhelésben való részvételének mértékére.