Ripple és munkatársai áttekintették az 1992-ben kiemelt problémákat, és az emberiség tudóstársadalom felhívására adott válaszának értékelése céljából elemezték azok változását az idő függvényében. Mint az alábbi ábrán látható, elmondható, hogy 1992 óta az ózonréteg stabilizációjának kivételével az emberiség nem tudott megfelelő előrehaladást felmutatni az akkor előre látott környezeti kihívások megoldása terén. Sőt, mint látható az 1992. évet követő időszak (fekete vonallal jelzett) trendjein, kilátásaink mindegyik mutató esetében drasztikusan romlottak. 

Különösen zavaró a klímaváltozás jelenlegi fejlődési görbéje, amely katasztrofális következményeket vetít előre, az üvegházhatású gázok kibocsátásának a fosszilis tüzelőanyagok égetése, az erdőirtás, valamint a mezőgazdaság (különösen a hústermelés) miatti növekedése eredményeképpen. Mi több, az emberiség tevékenysége az élőlények tömeges kihalását váltotta ki (az elmúlt 540 millió évben ez a hatodik ilyen súlyú esemény), amelynek eredményeképpen a jelenlegi életformák jelentős része ki fog pusztulni, de legalább is a kihalás szélére sodródik az évszázad végére.

A megfigyelt változások 1992 óta az alábbiak.

• Ózonréteg kimerülése: az 1970-es évektől 1987-ig (a Monterali Egyezmény életbe lépéséig) nagy méretekben kibocsátott klórozott-fluorozott szénhidrogének emissziójának visszaszorításával 2014-re elérték, hogy az ózon bomlás többé nem növekedik.
• Édesvíz elérhetőségének csökkenése: az egy főre jutó rendelkezésre álló édesvíz mennyisége az 1960-as évek eleji szinthez képest kevesebb, mint felére csökkent.
• Fenntarthatatlan tengeri halászat: a becslések szerint 1992-ben érte el a tengeri halászat szintje a legnagyobb fenntartható szintet. A rekonstruált adatok szerint a kifogott zsákmány mennyisége innen 1996-ig még tovább nőtt (130 millió tonnára), azóta azonban folyamatosan csökken annak ellenére, hogy az ipari halászati tevékenység szélesedett.
• Az óceánok oxigénhiányos területeinek, az ún. "dead zone"-oknak (melyek jellemzően a műtrágyák és az olajszármazékok vízbe jutása révén alakulnak ki) a kiterjedése jelentősen, mintegy 75%-kal nőtt 1992 óta.
• Erdőirtás növekedése: a világ erdei által folytatott fotoszintézis az üvegházhatást okozó szén-dioxid megkötésében kulcsfontosságú, de az erdők jelentősége a biológiai sokféleség megőrzése, és az édesvizek védelme terén is kiemelendő. 1990 és 2015 között a Föld erdősültsége mintegy 3%-kal csökkent, ami durván egy Dél-Afrikai Köztársaság méretű erdőterület eltűnésének felel meg.
• A biológiai sokféleség csökkenése: a csökkenés döbbenetes mértékét a gerinces fajok populációinak gyors összeomlásán keresztül mutatja be a kutatás, mely szerint 1970 és 2012 között ezek egyedszáma 58%-kal csökkent.
• A CO₂-kibocsátás 1992 és 2016 óta 62,1%-kal nőtt.
• Klímaváltozás: az 1951-1980 közötti átlaghoz képest, az átlagos éves globális felszíni hőmérséklet a CO₂-kibocsátáshoz hasonlóan jelentősen nőtt. Az elmúlt 136 évre vonatkozóan rendelkezésre álló átlagok alapján az időszakből a 10 legmelegebb év 1998 óta volt megfigyelhető. A grafikonon szereplő utolsó év, a 2016-os év, a legmelegebb az összes közül. Az átlaghőmérséklet növekedése valószínűsíthetően a jelentősebb termények mennyiségi csökkenéséhez, a nagyobb viharok intenzitásának növekedéséhez, a tengerszint jelentős emelkedéséhez vezet.
• Népességnövekedés: 1992 óta az emberiség létszáma hozzávetőleg 2 milliárd fővel, vagyis mintegy 35%-kal nőtt. Kevéssé valószínű, hogy ebben az évszázadban leálljon a népességrobbanás, így a szakemberek szerint 2100-ra az emberiség létszáma elérheti a 12,3 milliárd főt. Az emberiség létszámához hasonlóan, a tartott kérődzők egyedszáma is lényegesen növekedett, mely jelenségnek szintén van egy sor környezetvédelmi és klímavédelmi következménye. A grafikonon a Föld összesített marha-, juh-, kecske- és bivalyállománya szerepel, mely mintegy 20%-kal növekedett 1992-től napjainkig.

forrás: Oxford Academic