Kibocsátás (emisszió) és levegőterheltség (immisszió) mérése
A kibocsátás (emisszió) mérése leggyakrabban a légszennyező pontforrás létesítési engedélye alapján, a próbaüzem során, vagy pedig az üzemeltetési engedélyben meghatározott időközönként válik szükségessé. A mérés elvégzésének feltétele az MSZ 21853-1:1976 szabvány előírásainak megfelelő mérőpont megléte illetve kialakítása. A levegőterheltség (immisszió) mérése felügyelőségi kötelezés alapján válhat szükségessé akkor, ha a helyhez kötött légszennyező forrás létesítési eljárása során az Országos Légszennyezettségi Mérőhálózat keretében nem áll rendelkezésre a terület alap levegőterheltségére vonatkozó adat. A mérésre vonatkozó kötelezést a hatóság a 306/2010. (XII. 23.) Kormányrendelet 23. § és 25. § alapján adja ki. A méréseket a 6/2011. (I. 14.) VM rendelet 3. § és 6. § alapján szabványos, vagy azzal bizonyítottan egyenértékű eredményt adó mérési módszerrel végezheti el akkreditált mérőszervezet.
Vállaljuk a jogszabályi előírások szerinti depóniagáz, valamint füstgáz emisszió mérések elvégzését a következő komponensekre:
- gáznemű szennyezőanyagok (CO, NOX, SO2, CO2, O2, TOC, CH4, BTEX, PAH, stb.);
- szilárd anyagok (PM10, PM2.5, fémtartalmú porok).
Az immisszió mérések során a már felsorolt fontosabb légszennyező anyagokon kívül az ózon (O3) és az összes szálló por (TSPM) koncentrációjának mérését is vállaljuk.