Richard Peltier és munkatársai úgy hiszik: az ő tanulmányuk az első, amely szigorúan teszteli az eldobható sebészeti és a mosható textil maszkokat, melyeket amúgy Ázsiában és különösen Délkelet-Ázsiában is széles körben használnak a porral szennyezett levegőjű területeken. Tanulmányuk azt mutatja, hogy a leggyakoribb textil maszkok ugyan csökkentik a részecskeexpozíciót valamelyest, de mégis elégtelen védelmet nyújtanak a piacon elérhető alternatív lehetőségekhez képest. Mindez egyértelmű közegészségügyi kockázatot hordoz, teszik hozzá. Különösen a fejlődő világban ugyanis, a viselő nem szabadna, hogy azt gondolja: védett a jelentős porkoncentrációkkal szemben, és ezáltal a maszk viselése mellett is kerülnie kellene a magas porkoncentrációjú helyeket, miközben ez nem feltétlenül van így.

A kutatók négy, a fejlődő világban is széles körben használt maszk típust teszteltek: egy sebészeti maszkot, két textil anyagú egyszerűbb maszkot, és egy kúp alakú textilmaszkot, mely utóbbi kilégző szeleppel is rendelkezett. A vizsgálatok során teszteltek számos változót, valamint a szűrés hatékonyságát a dízelüzemű járművek kipufogógázából kinyert öt különböző aeroszol cseppméret-, továbbá három különböző porrészecske mérettartományban. A textil maszkok közül a kilégző szeleppel felszerelt viszonylag jól teljesített: a részecskék 80-90%-át, valamint a dízel aeroszol kb. 57%-át visszatartotta. Az egyszerű textilmaszkok viselésének ugyanakkor legfeljebb marginális haszna van: a PM2.5 részecskéktől szinte egyáltalán nem védik viselőjüket, legfeljebb a nagyobb részecskeméretű porszemcsék kiszűrésében lehetnek hatékonyabbak. Sajnos a legkevésbé hatékony két maszk típus egyértelműen a két legolcsóbb, újrahasználható termék, melyek ezáltal a fejlődő világban rendkívül népszerűek, amikor a hatóságok az expozíció csökkentésére figyelmeztetik a lakosságot.

Forrás: umass.edu